1. rész - A találkozás.

Az eső szakadt, anya gyorsabban hajtott a kelleténél. Kezemet a vállára tettem, hogy megnyugtassam őt. Sokszor láttam már sírni apa miatt őt, most is ő volt az oka amiért anya sírt. Veszekedtek. Megütötte anyát. Mindig is ellenkeztem, hogy apa átjöjjön. Nem szeretem őt, sosem volt mellettünk mikor szükség lett volna rá. Anya éjszakákat sírt miatta, apa megcsalta őt sokszor. Pár éve váltak csak el, azóta apa megőrült. Azt hiszi még mindig anya férje, és az én apám. Pedig sosem volt mellettünk, elitta és prostituáltakra költötte a pénzét. Most pedig elüldözött minket a házunkból, így úton vagyunk London másik oldala felé, anya testvérei laknak ott, hajnali 4 van most.

- Anya vezetek én, ha gondolod. - Pillantottam rá.

- Nem, te most pihenj! - Nézte az utat, a kormányt szorosabban fogta.

- Inkább neked kéne pihenni! - Simogattam a vállát mikor megállt a piros lámpánál.

- Kincsem, kérlek.. - Sóhajtott és rám nézett, szemei kissé pirosak voltak a sírástól.

Bólintottam. A kocsiból bámultam ki és néztem ahogy feljön a nap lassan. Halkan énekelni kezdtem, anyát mindig megnyugtatta mikor énekeltem. Rá néztem mikor énekelte velem Rhiannon - Fleetwood Mac című számát.

All your life you've never seen
woman taken by the wind
Would you stay if she promised you heaven?
will you ever win?
Will you ever win?
Rhiannon

Hosszú volt még az út, és csak pár cuccot dobáltunk be a bőröndjeinkbe. Mikor átértünk London területére, meglepődtem mert esni kezdett az eső. Hozzá kell szoknom ahhoz, hogy itt szinte mindig rossz idő van. Az utcán sétáló embereket néztem, egészen mások voltak az emberek mint London másik felén.  Mikor felismertem az utcát ahol a rokonaink laknak összeszedtem magam, kicsatoltam a biztonsági övet majd anyára néztem mikor ő is. Kiszálltunk, én megfogtam a bőröndjeinket és mentem anya után a bejárati ajtó felé. 

***
Anya testvére egész nagy házban lakik így én kaptam egy különszobát és anya is még nem találunk házat magunknak. A szerkénybe hajtogattam be a ruháimat mikor kopogtak.

- Szabad.

- Szia, Violett! - Mosolyogva jött be az unokahugom, Amy.

- Szia, Amy! - Mosolyogtam rá.

- Anyukád elmesélte mi történt, nagyon sajnálom. - Sóhajtott egyet, majd eltűrte hosszú barna haját.

Én csak bólintottam majd beszívtam ajkaim, az ágy alá toltam a bőröndöm. Amy megfogta az alkarom és beszélni kezdett hozzám.

- Mutatok pár jó helyet itt! - Mosolygott.

- Rendben, rám fér a lazulás. - Mosolyogtam.

Felvettem a converse cipőmet majd lementünk a lépcsőn. Anyáék a konyhában beszélgettek, szóltunk, hogy elmegyünk majd el is indultunk. A beton nedves volt az csapadék miatt, már nem esett annyira az eső. Mentem Amy mellett, csöndben voltunk. Már esteledett, összehúztam a kabátom jobban majd hátra néztem mikor zajt hallottam magunk mögött. Egy magas pasas követett minket, vagy is nem biztos, hogy követett de nagyon úgy nézett ki. Odasúgtam halkan Amynek, hogy most forduljunk le. Lefordultunk. Ő jött utánunk, kissé nyugtalanított, hogy jön utánunk. Mikor elkapta az alkarom felsikoltottam, és azonnal próbáltam kiszabadulni fogása közül.

- Elejtetted a pénztárcád. - Kezét felemelte, a tárcám fogta hosszú ujjai között.

Kirántottam a karom kezei közül, és elvettem tőle a tárcámat. Eltettem a farzsebembe majd elfordultam tőle és átkaroltam Amy kezét, hogy folytassunk utunkat.

- Meg se köszönöd, Violett? - Nézett rám nevetve.

- Honnan tudod a nevem? - Fordultam vissza hirtelen.

- A tárcádban van az igazolványod? - Mosolygott.

Bólintottam és megköszöntem, hogy visszaadta a tárcámat. Mikor jött mellettünk Amy megbökött engem, rá néztem.

- Nem kell kíséret. - Néztem rá majd megálltam, ahogy Amy is.

- Elég sötét van már, nem kéne egyedül lennetek ilyen helyen. - Ölelte át a derekam.

- Tudunk vigyázni magunkra. - Toltam el a kezét.

- Szerintem nem tudsz, főleg te. - Mosolyodott el.

Mikor megakarta érinteni az arcom, kicsavartam a kezét és próbáltam a háta mögé fogni de megelőzött. Elkapta mindkét csuklóm és a falhoz szorított kezeim a fejem fölött voltak. Az arcomba lihegett ahogy kapkodta a levegőt, Amy felsikoltott és a telefonjáért nyúlt de a srác kiütötte a kezéből.

- Ne játssz velem! - Kiabált.

- É-Én.. - Könnyeim gyűltek, apa arcát láttam benne. Szemeim összeszorítottam ahogy elengedett. A földre csúsztam mikor ellépett tőlem. Amy hozzám szaladt.

- Violett, jól vagy? - Hangjában hallottam, hogy aggódott.

- I-Igen.

 Nyitottam ki szemeim lassan, körbe néztem. A pasi már nem volt itt, Amy segített fel állni.

- Menjünk haza. - Poroltam le a nadrágom.